[LAP TETEJÉRE]

Bevezető

Berlin ezernyi élménnyel nyűgözi le az odalátogatót. És nagyságával… Németország fővárosa, 3,4 millió lakosával az ország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa. 55 lutheránus, 5 katolikus temploma és 4 zsinagógája van. Több hídja van, mint Velencének, de olyan hatalmas a város, hogy ez fel sem tűnik. Szélesek az utcák, magasak a házak, óriásiak a terek. Minden nagy, mintha az óriások földjén járnánk. Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja. A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.

 

[LAP TETEJÉRE]

Történelem

Berlin a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Cölln) már 1238-ban. 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Berlinben épült fel a két település közös városháza 1307-ben és ekkor egyesült a két település. Berlin név a szláv berl (mocsár, láp) szóból származik. 1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1380-ban a városban tűzvész pusztított, a városháza és több templom is a tűz martaléka lett. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes pedig Cölln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. 1448-ban fellázadtak a berliniek, de II. Frigyes fejedelem több szabadságot biztosított a városnak, így a polgárok letették a fegyvert. 1451-ben a város ismét főváros lett, azonban le kellett mondania a szabad hanzavárosi címéről. 1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot. A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos fejedelem Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő waldenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. 1671-ben 50 ausztriai zsidó családnak engedélyezte a letelepedést. 1685-ben kb. 6000 hugenotta telepedett le a városban. 1700-ra a város mintegy 20%-a volt francia. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. 1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái. Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a várfalakat, az őrséget ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt. II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban azok száma már 172 132-re emelkedett. 1806 októberében a franciák szállták meg Berlint, és e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott. A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Schinkel a régi múzeumot. IV. Frigyes Vilmos az új múzeumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a német császárságnak fő- és székvárosa lett és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egy város sem múlta felül. Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari Köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit. A második világháború alatt összesen 450.000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost - döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt. 1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. 1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-ig). A rossz ellátás, a nehezedő munkakörülmények és a fokozódó diktatúra eredményeként a város keleti részében, a szovjet megszállási övezetben, a Karl-Marx-Alleet építő munkások indították útnak a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelése 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy vesztette életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen. Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlini Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt. 1968-tól Nyugat-Berlin a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyűlekezőhely a Kochstraße-n volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással. 1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár "különleges kapcsolatok fűzik hozzá". A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. Az 1970-es évek elején terroristák fenyegették a város nyugati részét. 1974. november 10-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmann-t megölték és 1975-ben a berlini CDU elnökét, Peter Lorenz-t elrabolták. A 70-es évek végén megnövekedett Nyugat-Berlinben az illegális házfoglalások száma. 1981 júliusában érte el a tetőpontját. Ekkor 165 illegális házfoglalásról tudottak. 1984 novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. 1980 decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. 1990. december 2-án szabad választásokat tartottak. Berlin 1991 óta Németország fővárosa, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. 1999. szeptember 7-én a Bundestag, 2000. szeptember 29-én pedig a Bundesrat is visszaköltözött a városba.

 

[LAP TETEJÉRE]

Címer és zászló

Berlin címere fekete medvét ábrázol ezüst háttérben, arany ötágú koronával a fején. Ez a híres "Berlini Medve". Címerállatként való eredete vitatott; számos feltételezés szerint a város alapítójától, Mark Brandenburgtól ered, s első írásos emléke 1280-ból való. A medve évszázadokig a brandenburgi, majd a porosz sas részeként szerepelt. Csak a 20. században lett önálló címerállat.

Berlin zászlaja vörös-ezüst-vörös sávokkal tarkított. Az ezüst (hibásan fehérnek is nevezett) sávban található a "Berlini Medve". Először 1913-ban használták hivatalos ünnepségen, Berlin szimbólumaként. Aránya: 3:5.

 

[LAP TETEJÉRE]

Lakossága

Berlin 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb városa, messze megelőzve a második és harmadik Hamburgot és Münchent, melyek együttvéve sem érik el Berlin lakosainak számát. A Berlin-Brandenburg régió 5,9 millió lakost számlál és ezzel a második legnagyobb Németországban a Rhein-Ruhr vidék után.

A lakosság többek között azért is ugrott meg jelentősen mert a 18. és a 19. században több települést is Berlinhez csatoltak.

Berlin lakossága 1870 után kezdett rohamosan növekedni: 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Az 1920-as években a növekedés felgyorsult, ami nagy mértékben az 1920-as Nagy-Berlin-Törvénynek köszönhető, melynek során több községet Berlinhez csatoltak és a város határai kiterjedtek. A lakosságszám a II. világháború kitörése előtt érte el a maximumot, a majdnem 4,5 millió főt. A háború alatt a lakosság száma 3 milló alá zuhant, majd az 1950-es évektől kezdve folyamatosan 3,1 és 3,5 millió fő között ingadozik (lásd ábra). A város lakosainak összetételére jellemző, hogy az újraegyesítés (1990) óta a várost 1,7 millió lakos hagyta el és 1,8 millió új lakos költözött be. 2004-ben pl. 115 267 ember költözött Berlinbe, köztük 42 063 külföldről. Ugyanebben az évben 113 581 berlini lakos hagyta el a várost, közülük 31 244 költözött külföldre.

Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. század végén történt Franciaországból, amikor Frigyes Vilmos, a "nagy választófejedelem" mintegy 20 000 hugenotta menekült letelepedését engedélyezte. A "réfugiés" azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai Gendarmenmarkt környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kulturális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. század második felétől egyre fontosabb a szláv bevándorlás is. A II. világháború után egyre több "vendégmunkás" ékezett Nyugat-Berlinbe többek között Dél-Európából és Törökországból és szerződéses dolgozó Vietnamból Kelet-Berlinbe. Berlinben található, 200 000 fővel a világ legnagyobb török közössége Törökországon kívül. 1990 után újabb bevándorlási hullám jelent meg legfőképpen Oroszországból, ahonnan egykori német kisebbségiek illetve leszármazottjaik valamint zsidók telepedhedtek le Berlinben.

Berlin a II. világháború óta különös politikai helyzete és a szabad kulturális élete miatt fontos célvárosnak számított és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a Fallal volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonasági kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki.

 

[LAP TETEJÉRE]

Vallás

Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-a katolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magát iszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának.

 

[LAP TETEJÉRE]

Dialektus

A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (pl. flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonann érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak.

[LAP TETEJÉRE]

Természet

[LAP TETEJÉRE]

Fekvése

A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822-1824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, melyek egyrészt a Havelből (pl. Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó fekszik, melyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (pl. Krumme Lanke, Schlachtensee).

A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháború romjainak összehordásával keletkezett. Az ilyen "rom-hegyek" (németül: Trümmerberg) minden német városban megtalálhatók, melyek komolyabb háborús károkat szendvedtek el (Berlinben több is van).

[LAP TETEJÉRE]

Éghajlata

Berlinben az évi átlaghőmérséklet 8,9°C, és átlagosan 581 mm csapadék esik, ami Németországban nem számít soknak. A legmelegebb hónap a július és augusztus 18,5°C, illetve 17,7°C-al. A leghidegebb hónap a január, -0,6°C és -0,3°C közötti értékkel. A legcsapadékosabb hónap nagy átlagban a július, 70 mm-nyi csapadékkal. A legszárazabb hónap a február, 33 mm-nyi összeggel.

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

[LAP TETEJÉRE]